Automata sebességváltó meghibásodásakor a legfontosabb a nyugalom és a biztonságos megállás. A hibásan működő váltó miatt az autó úgy viselkedhet, mintha üres fokozatban haladna, vagy biztonsági üzemmódba kapcsolhat, amelyben például csak harmadik sebességfokozatban működik.
Menet közben a sofőr kapcsolja be a vészvillogót, majd a forgalmi helyzethez igazodva húzódjon le az út jobb szélére. A motort nem szabad azonnal leállítani, mert megszűnhet a szervokormány és a fékrásegítés működése. Ilyenkor a kormány nehezebbé válhat, a fékpedál pedig keményebbnek érződhet.
Ha a váltó csúszik, a motor fordulatszáma hirtelen megemelkedik, vagy az autó nem továbbítja megfelelően a motor erejét, a sebességváltót N, vagyis üres fokozatba kell kapcsolni. Így megszűnik a motor és a hajtás közötti kapcsolat, és az autó biztonságosan legurulhat az út szélére.
Teljes megállás után a sebességváltót P, vagyis parkolóállásba kell kapcsolni, be kell húzni a kéziféket, és csak ezután szabad leállítani a motort, ha szükséges.
Menet közben nem szabad erőszakkal P vagy R fokozatba kapcsolni. A modernebb automata sebességváltók elektronikus védelme ezt általában megakadályozza, a régebbi modelleknél azonban súlyos, akár végleges károsodást is okozhat.
Hagyományos vontatókötéllel sem ajánlott elvontatni a meghibásodott autót. A legtöbb automata váltónál a motor leállásakor nem működik az olajszivattyú, ezért nem biztosított a megfelelő kenés és hűtés. Ha a hajtott kerekek a földön forognak, a váltó rövid idő alatt túlmelegedhet és súlyosan károsodhat.
A legbiztonságosabb megoldás a platós autómentő, amelyen az összes kerék a levegőben van. Ha a meghibásodást átmeneti elektronikai hiba okozta, biztonságos helyen meg lehet kísérelni az újraindítást: az autót le kell állítani, 2–3 percet várni, majd újra beindítani.
Ha a figyelmeztető lámpa továbbra is világít, az autó ismét rángat, vagy a váltó nem működik megfelelően, az utat nem szabad folytatni. Ilyenkor autómentőt kell hívni, és a járművet automata sebességváltók javítására szakosodott műhelybe kell szállíttatni.
A vontatókötél csak akkor jöhet szóba, ha azt az adott jármű gyártója engedélyezi. Ilyenkor általában az úgynevezett 50/50-es szabály érvényes: a vontatás legfeljebb 50 km/órás sebességgel és legfeljebb 50 kilométeres távolságon történhet. Ez azonban nem minden autóra vonatkozik; egyes modelleknél a megengedett távolság csak néhány kilométer, más járműveknél pedig a vontatás teljesen tilos. Mindig a használati útmutató előírása az irányadó.
Vontatás előtt a sebességváltónak N állásban kell lennie, a gyújtást pedig be kell kapcsolni, hogy a kormány ne reteszelődjön, és az elektronika lehetővé tegye az N fokozat használatát. A motornak nem feltétlenül kell járnia, de a jármű elektromos rendszereinek működniük kell.
Elsőkerék-meghajtású autónál bizonyos esetekben megoldható a hajtott első kerekek megemelése. Összkerékhajtású, vagyis AWD illetve 4x4-es járművet azonban nem szabad kötéllel vontatni vagy részlegesen megemelve szállítani, mert ez súlyosan károsíthatja a központi differenciálművet és a sebességváltót.
Meghibásodás vagy lemerült akkumulátor esetén előfordulhat, hogy a váltókar P állásban ragad. Sok autóban ilyenkor mechanikus vészkioldó található: ez lehet a váltókar mellett elhelyezett kis fedél vagy nyílás, amelybe a kulcsot vagy egy csavarhúzót kell behelyezni. Egyes modelleknél a kioldó a váltókar körüli burkolat alatt, a hamutartó közelében vagy a kesztyűtartó környékén kapott helyet.
A rejtett kioldó működtetésével a váltókar N állásba helyezhető a motor beindítása nélkül, de a pontos eljárás modellenként eltérhet. Ezért a kezelési útmutató előzetes átnézése hasznos lehet.
Álló motor mellett az automata sebességváltó olajszivattyúja általában nem működik. Emiatt a váltó belsejében nem biztosított a megfelelő kenés és hűtés, a hajtott kerekek forgása pedig fokozott súrlódást, túlmelegedést és akár végleges meghibásodást okozhat. A platós autómentő ezért sok esetben még akkor is a legolcsóbb megoldás, ha elsőre drágábbnak tűnik.
