Az urán ára jelentősen emelkedett az elmúlt években, ez azonban önmagában nem veszélyezteti az atomenergia versenyképességét. A természetes urán költsége az atomerőművek termelési kiadásaiban jóval kisebb súlyt képvisel, mint a földgázé a gázerőművek esetében. Ezért a magyarországi áramtermelésben továbbra is Paks biztosíthatja a legalacsonyabb költséget, ami a rezsicsökkentés fenntartása szempontjából is fontos.
Az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közös kiadványa szerint a világon van és lesz elegendő urán ahhoz, hogy kiszolgálja az atomenergia következő évtizedekre várható növekedését. A fő kérdés nem a geológiai készletek mennyisége, hanem az, hogy a készletekre alapozva időben megnyíljanak az új bányák, elinduljon a kitermelés és a feldolgozás, valamint működjön a biztonságos ellátási lánc.
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a kiadvány fontosabb megállapításait ismertetve kiemelte: a jelenleg azonosított 8,1 millió tonnás uránkészlet még magas nukleáris növekedési forgatókönyv mellett is elegendő lehet 2050-ig. A földben található urán azonban nem azonos a piacon azonnal rendelkezésre álló mennyiséggel.
A piaci árak már tükrözik a növekvő keresletet és a geopolitikai bizonytalanságokat. Az U3O8, vagyis a triurán-oktoxid, közismert nevén yellowcake vagy sárgapogácsa spotára a 2020-as, fontonként körülbelül 25 dolláros szintről 2024 januárjára 106 dollárra emelkedett. Korrekció után 2026 januárjára ismét mintegy 94 dollár/font körül alakult.
Az urán drágulása nem emeli meg ugyanilyen arányban az atomerőművek áramtermelési költségét. A magasabb ár inkább az új bányák, kutatási programok és kitermelési projektek gazdaságosságát javíthatja, miközben a nukleáris villamos energia önköltségére jóval kisebb hatást gyakorol.
Hosszabb távon a készletek felhasználhatósága még kedvezőbb képet mutathat. A jelenlegi, egyszeri üzemanyagciklust feltételezve, változatlan 2050-es nukleáris kapacitás mellett az ismert készletbázis magas keresleti forgatókönyv esetén a 2080-as években, alacsony kereslet mellett pedig csak a 2120-as évek körül merülne ki. A számítás konzervatív, mert nem számol érdemi új készletek felfedezésével, a nem hagyományos uránforrások teljes körű figyelembevételével, illetve az atomhulladék újrahasznosításával.
A magyarországi költségek összevetését Tóth Máté energiajogász adatai mutatják. A teljes élettartamra vetített kiegyenlített áramtermelési díj és az átvételi árak alapján a Paksi Atomerőmű, vagyis Paks I. körülbelül 12 forintért termel egy kilowattóra áramot. Az ipari naperőművek költsége körülbelül 20–26 forint, a meglévő hazai szélerőműveké pedig mintegy 40–42 forint kilowattóránként.
Az adatok alapján Paks továbbra is a legolcsóbb áramtermelő a felsorolt technológiák között. Emiatt a kérdés nem csupán az, hogy az uránárak miként alakulnak, hanem az is, milyen következményekkel járna, ha Paks II nem épülne meg. A beruházás hatvan évre, a technológia fejlődését is figyelembe véve akár nyolcvan évre szólhat.