Az állóképességi versenyeken a sportolók meglepően gyakran küzdenek súlyos gyomor- és bélrendszeri panaszokkal. A terhelés szélsőséges pontján akár a bélműködésük feletti kontrollt is elveszíthetik – még akkor is, ha a célba vezető út minden erejüket felemészti.
Nemrég felvételek terjedtek el egy ausztrál sportolóról, aki egy Pekingben rendezett HYROX-versenyen annak ellenére folytatta a futamot, hogy elveszítette uralmát a bélműködése felett. Joanna Wietrzyk nemcsak befejezte a versenyt, hanem meg is nyerte. A szervezők nem távolították el a pályáról, ami komoly vitát váltott ki. Sokan a felelősségüket és a higiéniai körülményeket firtatták, mivel a sportoló a többiekkel együtt használhatta tovább a pályát.
A HYROX-versenyeken a résztvevők 1 kilométeres futások és erőnléti feladatok között váltogatnak, miközben a lehető leggyorsabban próbálnak célba érni. A pekingi szervezők közölték, hogy átfogó takarítást rendeltek el, a beszennyezett eszközöket eltávolították, az érintett pályákat és matracokat pedig fertőtlenítették.
Bár a történtek sokkolóak lehetnek, az állóképességi sportok világában a székletinkontinencia és a súlyos emésztőrendszeri panaszok nem számítanak ritkaságnak. A jelenség mögött több, egymással összefüggő élettani ok áll.
Amikor a szervezetet a végletekig terhelik, a rendelkezésre álló vér elsősorban az aktív izmokhoz áramlik. Emiatt az emésztőrendszer vérellátása drasztikusan csökkenhet, a bél pedig nem képes a megszokott módon működni.
A futóknál mechanikai hatások is közrejátszanak: a test folyamatos fel-le mozgása fizikailag rázza a belső szerveket, és felgyorsíthatja a béltartalom áthaladását. Ennek következménye lehet hasmenés vagy hirtelen székelési inger. A futók körében ennek külön elnevezése is van: „runner’s trot”.
Extrém erőfeszítésnél a szervezet a túlélésre összpontosít. Ilyenkor a székletürítést szabályozó záróizom működése és ereje átmenetileg csökkenhet, mivel a test minden energiát a mozgás fenntartására fordít.
Az étrend szintén döntő szerepet játszik. Paula Radcliffe a 2005-ös londoni maratonon kénytelen volt félreállni, hogy könnyítsen magán, majd folytatta a versenyt és győzött. Később azt mondta, hogy előző este valószínűleg többet evett a kelleténél.
Az ausztrál sportoló esetében felmerült, hogy a verseny előtt szokatlan helyi gyorsételt fogyasztott, ami növelhette a kockázatot. Ez azonban csak feltételezés. A koffeintartalmú energiazselék is kétélűek lehetnek: fokozhatják az éberséget, ugyanakkor sokaknál a bélműködést is serkentik.
Hasonló helyzettel több világhírű sportoló is szembesült. Gary Lineker az 1990-es világbajnokságon, Greg LeMond az 1986-os Tour de France-on, Tom Dumoulin pedig a 2017-es Giro d’Italián küzdött meg a problémával. Dumoulinnak meg is kellett állnia, végül mégis győzött.
A szakértők szerint a kockázat csökkenthető, ha a sportolók nem kísérleteznek új ételekkel a verseny előtt, elkerülik a kiszáradást és a túlzott ételfogyasztást, valamint megfelelően pótolják az elektrolitokat. A profi sportban ma már „béltréninget” is alkalmaznak: az edzéseken fokozatosan hozzászoktatják az emésztőrendszert a nagyobb mennyiségű szénhidrát és folyadék feldolgozásához.