Három éve nincs hír Fegyáról, a gyönyörű kaukázusi juhászkutyáról, amely egy ceglédi tanyán, szerető családban élt. A panzió vendégei is ismerték és szerették: a nagy termetű kan a gyerekek kedvence, a villa békés „mackója” volt. Bejáratos volt a zöldségeskertbe, fürdött a tóban, az esti grillpartikon pedig rendszeresen kunyerált, majd a gazda kanapéja előtti szőnyegen aludt.
A kutya egyszer csak eltűnt, azóta pedig sem élve, sem holtan nem került elő. Gazdája biztos abban, hogy Fegya nem kóborolt el. Ismerte a birtok határait, fegyelmezett kutyaként élt, és egyedül korábban soha nem hagyta el a területet. A környéken sokan ismerték, ezért a család szerint valószínű, hogy valaki befogta és magával vitte.
A gazda három éve rendszeresen keresési felhívásokat tesz közzé, és a kutya visszavásárlását is felajánlotta a fajtájára jellemző piaci áron. Az akció eddig nem vezetett eredményre. A család barátja, Viktória szerint Elena nem beszél jól magyarul, ezért a keresésben az ő telefonszámát adták meg.
– Sajnos, ahogy telt az idő, úgy fogyott a remény, s bár a múlt héten is megosztották a Fegyát kereső posztokat, a barátnőm már lemondott róla, nem reménykedik. Ráadásul az, hogy közzétette, visszavásárolná a kutyáját, rengeteg csalót is megmozgatott, s nem csak kaukázusi juhászokat, de más kutyákat is vittek neki, hogy tessék, ez Fegya, kérik a pénzt.
A kaukázusi juhászkutya természetéből adódóan nem klasszikus szelíd családi kedvenc. Saját „falkájával”, gazdájával, annak gyerekeivel és megszokott környezetével azonban rendkívül kedves és gyengéd lehet. Szabó Attila, a nagy testű kutyák kecskeméti trénere szerint a fajta örökségéhez hozzátartozik a határozott területvédelem és az idegenekkel szembeni bizalmatlanság.
– Ám a saját területén belül, a szerettei körében egy nyugodt, magabiztos és békés óriás, ezért vagy olyan ember foghatta be, akit ismert, vagy aki ismeri a kaukázusiakat. Ha nincs befogva, és elkóborol – ami ennél a fajtánál nagyon ritka –, egészen biztos, hogy pár napon belül hazatért volna akár száz kilométerről is... Voltak már példák ilyen esetekre.
Elena állatbarát és kutyamentő, ceglédi panziójában a vendégek rendszeresen találkozhatnak kutyákkal. Kutyatréningeket is szervezett, emellett számos beteg és kóbor állatot fogadott be. Fegya azonban mindeddig nem került vissza.
A keresésben a ceglédi és monori tanyavilágot is többször bejárták. Mezőőrök, erdészek, gazdák, rendőrök és polgárőrök is látták a kutya fényképét, de senki nem találkozott vele, és hasonló kutyát sem látott a környéken.
– A barátnőm csak abban reménykedik, hogy ha már elvitték Fegyát, akkor jó helye van. Az biztos, hogy nem kóborolt el, hiszen többször bejárták a ceglédi, monori tanyavilágot, s mindenki látta Fegya fotóját, mezőőrök, erdészek, gazdák, rendőrök, polgárőrök, ám senki nem botlott bele a kutyába, sehol nem láttak még csak hasonlót sem se élve, se holtan.
A család szeptemberi keresési felhívását az utolsó nagy akciónak szánja. Elena már azt mondja, nem kell tovább keresniük, és megpróbált megbékélni azzal, hogy valaki elválasztotta őket. A bizonytalanság azonban sokszor fájdalmasabb, mint a hiány. A család abban bízik, hogy ha Fegya valóban valakihez került, akkor most is szerető helyen él.