A stressz önmagában nem feltétlenül káros, ám a szervezet kortizolszintjének tartós zavara fontos jelzés lehet. Egy új tanulmány szerint a kortizol napi ingadozása szorosan összefügg az idős emberek szellemi képességeinek romlásával, bár a vizsgálat közvetlen kapcsolatot az Alzheimer-kór kialakulásával egyelőre nem igazolt.
A kutatást a chicagói Rush University Medical Center vezetésével végezték, közel 4000 idős felnőtt adatainak elemzésével. Az eredmények alapján a stresszhormon mintázata egyfajta korai biomarkerként segíthet az agy öregedési folyamatainak megértésében.
Az Alzheimer-kór az agyban felhalmozódó káros fehérjékkel és az idegsejtek pusztulásával jár. A betegség időben történő felismeréséhez olyan biológiai jelzőkre van szükség, amelyek megmutathatják a stressz, a gyulladások és az anyagcsere-folyamatok szervezetre gyakorolt hatását. A kortizol a szervezet első számú stresszhormonja: segít fenntartani az egyensúlyt, és könnyen átjut a vér-agy gáton, így közvetlenül befolyásolhatja a szellemi működést is.
A vizsgálat a Chicago Health and Aging Project keretében valósult meg, amely évtizedek óta követi nyomon az idősödő lakosság egészségi állapotát. A kutatásban 3895 színes és fehér bőrű idős felnőtt vett részt, akiknek a szellemi képességeit háromévente tesztelték.
A résztvevők egyetlen nap során háromszor adtak nyálmintát a kortizolszint méréséhez: ébredéskor, késő délután és este. A kutatók így külön vizsgálták a hormon napi ritmusát, vagyis a reggeli csúcs és az esti mélypont közötti ingadozást, valamint a teljes napi kortizoltermelést.
A színes bőrű résztvevőknél a kortizolszint napi hullámzásának görbéje laposabb volt. Ez azt jelentette, hogy a hormonszint kevesebbet változott a nap során, mint a fehér résztvevőknél. Ezzel párhuzamosan a színes bőrű résztvevők átlagosan alacsonyabb tesztpontszámokat értek el, és gyorsabb szellemi hanyatlást mutattak.
Az egészséges napi ritmus lassabb szellemi hanyatlással járt együtt. A természetes mintázat szerint a kortizolszint reggel magasabb, estére pedig lecsökken. Ha ez a hullámzás eltompult, az alacsonyabb kiindulási szellemi képességeket jelzett.
A teljes napi hormontermelésnél más összefüggést figyeltek meg. Amikor a szervezet egész nap nagy mennyiségű kortizolt bocsátott ki, az gyorsabb kognitív hanyatlással járt együtt.
Az adatok szerint tehát a laposabb napi kortizolgörbe – amikor a hormonszint nem mutat egészséges ingadozást, hanem napközben is magasan marad – kedvezőtlenebb szellemi teljesítménnyel társult. A kutatók ugyanakkor nem találtak szignifikáns összefüggést a kortizolszint mutatói és a tényleges Alzheimer-kór kialakulásának kockázata között.
A szakértők ezt a vizsgálat korlátozott időtartamával és az Alzheimer-kór rendkívül hosszú, akár évtizedes lappangási szakaszával magyarázták. A tanulmány ezért nem bizonyítja, hogy a kortizol eltérései önmagukban Alzheimer-kórt okoznának.
A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a nyálból mért kortizolszint segíthet azonosítani a stresszhez kapcsolódó korai agyi öregedést. Bár a kortizol és a szellemi hanyatlás közötti kapcsolat mindkét rassznál hasonlóan működött, a színes bőrű résztvevőknél megfigyelt tompább kortizolritmus a kutatók szerint a tartós társadalmi és életmódbeli stresszhatások biológiai lenyomata is lehet.
