A légkondicionálóból csöpögő víz első pillantásra tisztának tűnhet, hiszen a levegő páratartalmából keletkezik, és alig tartalmaz oldott ásványi anyagokat. Ivóvízként azonban nem tekinthető biztonságosnak. A kondenzvíz a készülék hőcserélőjén, tálcáján és elvezető rendszerén halad át, ahol szennyeződések és mikroorganizmusok kerülhetnek bele.
Nyáron egy nagyobb légkondicionáló naponta több liter vizet is kivonhat a levegőből. A meleg, párás szobalevegő a beltéri egység hideg hőcserélőjével érintkezve lecsapódik, a keletkező folyadékot pedig a készülék tálcája gyűjti össze, majd egy csövön keresztül vezeti el. A mennyiség a páratartalomtól, a hűtési teljesítménytől és az üzemeltetési szokásoktól függ.
A kondenzvíz keletkezésekor valóban nagyon kevés ásványi anyagot tartalmaz, ez azonban nem jelenti azt, hogy azonos lenne a laboratóriumban előállított, ellenőrzött minőségű desztillált vízzel. Egy irodaépületekben végzett vizsgálat során a klímakondenzátum mikrobiológiai minősége nem felelt meg az Egészségügyi Világszervezet, illetve más ivóvízszabványok követelményeinek. A mintákban többféle baktériumot, összcsíraszám-túllépést és coliform baktériumokat is találtak. A kutatás szerzői szerint a kezeletlen kondenzvíz alkalmatlan ivásra.
A nagyon alacsony ásványianyag-tartalmú víz bizonyos körülmények között fémeket is kioldhat a vele érintkező anyagokból. Ez különösen régi vagy rosszul karbantartott rendszereknél jelenthet gondot. Az amerikai járványügyi hatóság, a CDC épületek vízrendszereiről szóló útmutatója szerint az ólom és a réz elsősorban akkor szabadulhat fel a korrodálódó csövekből, ha a víz hosszabb ideig pang a rendszerben. Ilyen helyzet a klímaberendezések tálcáiban és elvezető csöveiben is kialakulhat.
A Legionella említése könnyen riadalmat kelthet, a kockázat azonban nem automatikus. A brit egészség- és munkavédelmi hatóság, a HSE szerint a baktérium szaporodásának kedvez a 20–45 Celsius-fok közötti vízhőmérséklet, a víz pangása vagy visszaforgatása, továbbá a biofilm és más szerves szennyeződés jelenléte. A fertőzéshez az is szükséges, hogy a baktériumot tartalmazó vízből belélegezhető pára keletkezzen. Egy pohár víz elfogyasztása ezért más kockázati útvonalat jelent, mint a belégzés. Egy átlagos, rendszeresen karbantartott lakossági klíma kondenzvize nem tekinthető automatikus fertőzésforrásnak, de steril víznek sem.
Az ásványianyag-hiány önmagában nem a fő probléma. Az Egészségügyi Világszervezet ivóvízre vonatkozó irányelvei a biztonságot mikrobiológiai, kémiai és más kockázatok alapján értékelik. Az alacsony ásványianyag-tartalom önmagában nem teszi mérgezővé a vizet. A valódi gondot a mikrobiológiai és az esetleges kémiai szennyeződés jelenti, amelyet otthoni körülmények között nem lehet megbízhatóan ellenőrizni.
A kondenzvíz megfelelő kezelés mellett nem feltétlenül hulladék. Az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA nemzeti víz-újrahasznosítási programja a klímakondenzátum nem ivóvíz célú felhasználásával is foglalkozik, például öntözés vagy hűtőtornyok vízellátása esetén. Otthon alkalmas lehet vízkőmentes takarításhoz és ablakmosáshoz, valamint – a gyártói előírások figyelembevételével – bizonyos háztartási gépekben desztillált víz helyett is használható.
Ehető növények, különösen a közvetlenül fogyasztott növényi részek öntözésére azonban jobb nem alkalmazni, mert a kondenzvíz mikrobiológiai minősége ingadozó lehet. A készülék állapota sokat számít: a kondenzvíztálca, a szűrők és az elvezető rendszer rendszeres tisztítása csökkenti a szennyeződés és a mikrobiológiai elszaporodás esélyét. A pangó víz ugyanis egyaránt kedvezhet a baktériumok szaporodásának és a fémek kioldódásának.
Összességében a klímából származó víz kémiailag gyakran meglepően tiszta, mikrobiológiailag azonban nem tekinthető automatikusan biztonságosnak. Ivásra és főzéshez ezért nem érdemes felhasználni, takarításhoz és más, nem ivóvíz minőségű célokra viszont hasznos lehet.
